A bajnokok idén is indulnak, bízva abban, hogy ismét felállhatnak a dobogó felső fokára. „A vízen töltött gyerekkor, a kajakosokhoz való kötődés  és a sárkányhajózás újszerűsége is arra sarkallt, hogy kollégáimmal, akik egyébként nagyon jó barátaim, részt vegyünk a versenyen – emlékezett Burján Zoltán, a Pannon Pellet csapatkapitánya. Nem csalódtunk, sőt azt kell mondanom, megkérdőjelezhetetlenül pozitív élményekkel gazdagodtunk. Bevallom őszintén, nem nagyon láttam még olyan rendezvényt Nagykanizsán, ami nem a belváros szívében volt, és mégis ilyen nagy tömeget mozgatott meg.” A céges kategória győztes csapatának hajójában olyanok is helyet kaptak, akik gyakorlatilag a verseny napján fogtak először a kezükbe evezőlapátot. Ebből fakadóan kitűnt az erőnlétbeli különbség, ám a Pannon Pelletesek ez ellen is tettek: a sárkányhajóban nem ugyanabban a hajórészben ültek az evezni tudó csapattagok, hanem megpróbálták a tudásbeli egyenetlenségeket eloszlatni. Ezt a taktikát alkalmazza idén is a legénység, melynek a vándorkupa mellé a szervezők tavaly felajánlották, fedezik az országos sárkányhajó bajnokságon való részvételük nevezési költségeit. „A Velencei-tónál megrendezett megmérettetésen nem a teljes kanizsai csapattal tudtunk rajthoz állni. Hogy meglegyen a szükséges létszám, számunkra ismeretlenekkel kerültünk egy hajóba és sajnos nem volt meg a nélkülözhetetlen összhang. Nem volt jó a pálya sem, a szinte állandóan fújó oldalszél megnehezítette a dolgunkat. Mindettől függetlenül tisztesen helyt álltunk a felkészültebb, Európa-, illetve világbajnokságot is megjárt hajókból álló mezőnyben” – mondta Burján Zoltán, aki elárulta, ezúttal is megtesznek mindent a győzelemért. Már a verseny előtt kimennek edzeni, amint megérkeznek a sárkányhajók. Így tesznek a Tornádósok is, akik annak ellenére, hogy tavaly szakadó  esőben eveztek, jó szívvel emlékeznek vissza a versenyre. „Az ötlet újdonsága teljesen magával ragadott bennünket, s mivel bevállalósak vagyunk, amikor hallottunk a versenyről, szinte azonnal elkezdtük szervezni a csapatot. Legénységünket olyan emberekből próbáltuk összeállítani, akik tudnak küzdeni, a cél előtt néhány méterrel nem adják fel, és nem szeretnek veszíteni” – idézte fel az 1 évvel ezelőtt történteket Górné Márkván Adrienne csapatkapitány, aki nem tagadja: már hetekkel a bajnokság előtt izgultak, mivel nem tudták biztosan, mire számíthatnak. Az ismeretlentől való egészséges félelmük és nyerni akarásunk végül csodákra volt képes. Csaknem 6 órás várakozás után, az utolsó  futamban indultak, s nyertek. „Amikor a rajthoz felelveztünk már szemerkélt az eső. Aztán egyik pillanatról a másikra, kitört a vihar. Alig láttunk valamit, mégis haladtunk előre, teljes erőbedobással. A futam után Tar Misi viccesen megjegyeztek: ha jövőre is indulunk, reméli nem ezzel a névvel, hiszen a Tornádó rossz ómen. A garantált jó idő érdekében a Sunshine nevet javasolta. Mi mégis ragaszkodunk a régihez, mert egyszer már meghozta nekünk a győzelmet.” Adrienne és barátai már számolják a napokat, mikor ülhetnek újra sárkányhajóba. Nyerni akarnak, s ezért mindent meg is tesznek. S hogy kitűnjenek a remélhetőleg több ezres tömegből, készítettek egy fejpántot, amire kínai betűkkel írták fel: SÁRKÁNYHAJÓ! Remélik, szerencsét hoz majd nekik!

(Belasics Kata)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés